Vannak, akik fintorognak, vannak, akik kifejezetten rajonganak a vidéki kis óvodákért, iskolákért.
Íme, néhány gondolat, hogy könnyebb legyen a döntés és talán kevesebb a hibás következtetés...

1.) A gyereket vidékre cipelni macerás..., ha nem ott lakunk éppen, ahol az ovi, vagy az iskola található. Mit lehet tenni? Döntsd el, hogy miért mit áldozol. Nyersz-e valóban a gyermeked és a családod számára annyit egy közeli óvodával, iskolával, mint amennyit egy kis energia-befektetéssel ténylegesen nyernél? Egyszerűen: inkább utazom 10-15 percet (amennyit ugye olykor városon belül is bőven ülünk autóban...), vagy elviselem a kiabálós, türelmetlen óvodai, iskolai személyzetet?!

2.) A vidéki óvónők és tanárok nem tudnak felkészíteni a városi életre, hiszen falun élnek... Körüljártad, hogy vajon hány munkatársa van az intézménynek, aki városról jár ki? Mi zavar jobban? A "város", és a "falu" elnevezés, vagy a "neve van", és a "neve nincs" megítélés?! Egy biztos. A képesítési követelmények nem falura, vagy városra szabottak. Mindenütt egységesek. Ez adja azt a biztonságot, hogy minden kisgyerek megfelelő nevelésben és fejlesztésben részesülhessen.

3.) A vidéki óvodában, iskolában nem fejlődik a gyerek, hiszen nincs annyi lehetőség, mint egy belvárosiban... Tájékozódj a lehetőségekről! Tudod, hogy számodra mi a fontos? Fel tudsz sorolni saját magad számára 5-10 értéket, ahogy Te neveled a gyermeked és ahogy szeretnéd, hogy szeressék őt az intézményi nevelésben is? Ha megvannak ezek a főbb értékek, elvek, keress olyan intézményt, ami ezt tudja nyújtani és mielőtt döntenél, keresd fel a nyílt napján, próbáld ki a gyermekeddel együtt és figyeld, hogy hogyan érzed magad közben. Könnyen kialakul majd a válasz.

4.) A vidéki intézményben biztosan nem ott tartanak, ahol az ugyanolyan korú gyerekek a városban... Bizony ez is szabályozott. Nem lehet nagy eltérés, hiszen jogszabályok határozzák meg, hogy milyen teljesítmény-követelményeknek kell megfelelnie a gyerekeknek. Az pedig ugye természetes, hogy a gyerekcsoport igényeihez, képességeihez illesztik a pedagógusok a haladási ütemet és a haladást segítő módszertant egyaránt.

5.) Vidéken nem lehet megtanulni úszni, nem lesz angol az oviban, nincs pap, nincs hittan, nincsenek alternatív pedagógiai elemek... Vagy mégis vannak?! A hangzatos ígéretek helyett tapasztald meg magad. Ismét a nyílt napok fontosságát hangsúlyozom. Vegyél részt, tapasztald meg, kérdezz és merj hallgatni a szívedre. Azt mondod, hogy egy nyílt napon az intézmény a legjobb formáját hozza, ami a hétköznapoktól nagyon messze van? Igazad lehet. Az viszont, ahogy reagálnak a gyerekedre, ahogy válaszolnak a feltett kérdéseidre - mert ugye a stílus az maga az ember - ahogy kezelik a mindenképpen előadódó nem várt élethelyzeteket, ahogy az oda járó gyerekek és szülők reagálnak, nagyon nehezen manipulálható hosszabb távon. Ezért tölts el egy kicsivel több időt a nyílt napon, vagy vegyél részt több nyílt napon ugyanabban az intézményben.

6.) Vidéken annyi a problémás gyerek, hogy abból semmi jó nem származik..., pont annyi, mint "nemvidéken". A problémás gyerek éppen úgy hozzátartozik az emberi lét sokszínűségéhez, mint a problémás felnőtt a felnőttek világához. Persze nem mindegy, ki és mit nevez problémásnak. Az egyediség, a sajátos, egyéni szükségletek, saját, egyéni szokások minden kisgyereket mássá tesznek. Erre is jó egy nyílt nap, könnyen megtapasztalható, hogy egy aktívabb kisgyerekkel, egy elmélázó, nagyon játékos kisgyerekkel, vagy éppen egy nagy tudásvággyal megáldott, esetleg fogyatékkal élő kisgyerekkel és családjával hogy tud bánni az intézmény.

7.) A vidéki intézmények óvónői, tanárai és tanítói azért dolgoznak ott, mert nem elég jók a városi intézményekbe... Ez kemény értékítélet, viszont gyakran hallani. Elég jónak lenni? Mit is jelent ez? A képesítési követelmények nem kerülhetők meg. Inkább arra irányítanám rá a figyelmedet, hogy vajon mennyire stabil, vagy mennyire változó az intézmény pedagógusi gárdája. Összeszokottak? Együtt, közös célért, sokrétű eszközökkel és módszerekkel dolgoznak? Szeretik a gyerekeket? Elfogadják, hogy a gyerekek másak? Elfogadják és jól kezelik a hisztit, az elkeseredettséget, a bánatot és tudnak együtt örülni a gyerekkel? Támogatják a kis növendékeiket és igyekeznek a reális önértékelésüket minden lehető eszközzel támogatni, fejleszteni? Jól bánnak a szülőkkel? Partnerei a szülőnek az esetleges fejlődési zökkenők leküzdésében? Szimpatikusak vagytok egymásnak? Ha a válaszod IGEN, akkor a gyereknek bizony jó helye lesz ott.

Sikeres és bátor ovi-, iskolaválasztást kívánok Neked! ...és ne feledd, ha mégsem jön be az első döntés, ha mégis változtatnál a gyermeked érdekében, ne habozz!

Ha úgy érzed, át szeretnéd beszélni a döntésedet, hívj, és kérj egy időpontot egy konzultációra. Ide kattintva tudsz elérni.

...ugye látszik, hogy személyesen kisintézmény párti vagyok. :) Nem tagadom. A kedvenceim pedig az Alsónemesapáti Maci Óvoda és a Csertán Sándor Általános Iskola. ...mert egyszerűen jól szeretik a gyereket!