A gyerek érdekében ne mutogass a szülőre! Ne mutogass a gyerekre! Ne mutogass az iskolára! Ne mutogass a rendőrre! Ne mutogass a családsegítőre! Ne mutogass a lelkisegély vonalra! Tegyél inkább azért, hogy mindannyiunkból egy jól tartó védőháló alakuljon!

Megmondanám a tutit, ha tudnám. Nem tudom. Hozzászólni tudok a témához és néhány gondolatban arra irányítani a figyelmet, hogy a jó prevenció nem kelt kíváncsiságot és olyan kompetenciákat alakít ki, melyek egy felbukkanó "kék bálna kihívással"  szemben - és az élet kihívásaival szemben - ellenállóbbá tehetik a kamaszokat. Másrészt aktuálisan azonosítani kell(ene) a nagy kockázattal élő gyerekeket és azokat, akik krízisben vannak, vagy éppen krízisbe sodródnak.

A legfontosabb, hogy vegyük komolyan a kamaszokat! Bizonytalan, önmagukat kereső fiatalok, olykor felnőtt terhekkel és gyermeki lélekkel.

Az alapelv az összefogás kell, hogy legyen.

Kik lehetnek veszélyben?

Mindazok, akik magányosnak, elhagyatottnak, meg nem értettnek, kirekesztettnek, bántottnak és megbántottnak érzik magukat. Mindazok, akik gyászolják, siratják, vagy éppen dühöngenek elveszített szerelmek, barátok, családtagok miatt. Mindazok, akik a magánéleti és iskolai kudarcot nehezen élik meg, nem látnak kiutat. Mindazok, akik mellett van ugyan felnőtt, de valódi érzelmi követés, megértés, türelem, érzékenység a fiatal problémája iránt nincs, a felnőtt elfelejti, hogy ő is volt ennyi idős. Mindazok, akiket spontán sodornak a kortársi csoportok. Mindazok, akik csellengők, nincs hova menni, nincs kihez szólni, nincs kivel lenni, akiknek nincs kinek elmondani. És mindazok, akik nagyon kíváncsiak és unatkoznak, elvonulnak, kivonulnak, betegek, vagy egyszerűen másnak érzik  magukat.

Meg lehet előzni? Tedd ezt hosszan és kitartóan...

Segíteni, hogy a kamasz jó értéket közvetítő csoporthoz tartozzon! pl. sport
Segíteni, hogy minél jobban megismerje a szülő a baráti kört. Ez nem állandó ellenőrzés, hanem ismeret arról, hogy ki kivel és mivel tölti a szabadidejét.
Időt szánni a fiatalra és a kicsinek tűnő, de neki óriási gondjaira. Óriási gondjait pedig nem szabad lekicsinyelni.
Igyekezni elkerülni, hogy tartósan magányosnak és elveszettnek érezze magát. Nem csak fizikailag, inkább a lelkében!
Hagyni, hogy lelkesedjen és mellette lenni, ha szomorú. Sírjon, haragudjon és legyél mellette, hogy el tudd mondani neki, hogy a negatív érzelmek is normálisak.
Hagyni, hogy szerelmes legyen, csalódjon, együtt örülni és együtt sírni vele. A támogatás melletti "ellenőrzés" sokkal biztonságosabb, mint a fenyegetés és a tiltás, a verés pedig büntetendő!
Érdeklődni a dolgok iránt, amit ő sokkal jobban tud, mint a szülei. pl. NET!
Mesélni neki a saját örömeinkről és a kudarcainkról, hogy megtanulja, a kudarc kezelhető, túlélhető, legyen előtte példa.

Adjuk jelét, hogy a szülő, nevelő megbízható, segít, ha baj van. Nem árul el, nem figuráz ki a háta mögött, nem szégyenít meg, nem pletykál...
Adjunk lehetőséget, hogy tudja, ha van valami baja, a szülein túl is fordulhat felnőtthöz segítségért, pl. tanár, rendőr, családsegítő...
Érezze, hogy szeretve van és fontos, elfogadás, dicséret, megfelelő határok felállítása...
Úgy jo, ahogy van! A szomszéd gyerek nem jobb, legfeljebb más, egyik embernek ilyen értékei vannak, a másiknak olyanok és így van ez rendjén...
Beszéljünk a saját kamaszságunk nehézségeiről, ismerjük el, hogy kamasznak lenni olykor nehéz.
Ha krízis van a családban, kell egy kapaszkodó, akivel megbeszélhetők a dolgok.
A legkisebb változásra is figyeljünk oda!
Ha felmerül, azonnal kérjünk segítséget és ne erőszakkal korlátozzuk, esetleg számoltassuk el a gyereket! Kérdezzük, érdeklődjünk és szenteljünk időt neki...
Ma egy kamaszfiú azt mondta, ez csak a befolyásolható gyerekekre hat. Ugye felnőttként tudjuk, hogy kamaszként mennyire könnyen befolyásolhatók voltunk mindenféle különösebb ok nélkül is..., mert érdekelt bennüntek, mert mindenki erről beszélt és mert nem akartunk kimaradni belőle...
Remélem, hogy látod, nem a játékra érdemes kizárólag fókuszálni, sokkal inkább a valódi megelőzésre és persze az éber és értő figyelemre hagyatkozni, és ha csak átfut az agyunkon, azonnal segítséget kérni...

Hogy nézzen ki a védőháló? Éljünk azzal a lehetőséggel, hogy társszakmák vagyunk, adjunk információt egymásnak és támogassuk egymást, hogy nagyobb bizalom, erősebb védőháló alakuljon. Hiszek abban, hogy nem lehetetlen és teszek is érte. Csatlakozz!