A mai Hamupipőkéknél valahogy így megy ez...

Hol volt, hol nem volt, de inkább mégiscsak volt a lelkiismeret-furdalás és furcsa bűntudat keveréke. Hamupipőke már középsuliba jár, amikor érzi, hogy a bűntudat majd mindenért kínozza; ha éppen egy herceggel randizna, jön a bűntudat – nem szabad, meg, hogy óvatosan! Ha kicsit kiruccanna a lányokkal, jön a bűntudat – ezt szabad, de korán kell hazajönni! Ha most nem tanulna, helyette mozizna, bulizna a többiekkel – ezt sem szabadna? Mi lesz az érettségi után? ….és a szobád? Ugye még kis sem takarítottad igazán? Mindennek tüchtig kell lennie…

És telnek-múlnak az évek. Majd…

Fáj a gyomrom. Munkába menet reggelente hányingerem van. Olykor felmegy a vérnyomásom és migrénem is van. Most viszem be az anyagot, amit itthon elkészítettem az éjszaka. Olyan rendetlen ez a lakás, remélem, ebben az esős időben nem jönnek be cipővel a lakásba. A háztartás! A vásárlás! A posta! A Herceg tiszta ruhája! Annyi a teendő, semmire sincs időm. Jaj, kedves Barátném, igazán nem tudunk sportolni, buliba, vagy csacsogni menni. Annyi a feladat, Te hogy csinálod? Te hogy bírod?

És telnek-múlnak az évek. Majd…

Imádom őket! Ez a csodaszép gyerek beragyogja az életemet. Igen, hogyne, én is állandóan fáradt vagyok. Nem is tudom, mihez kapjak. Ja, amikor sír, azt én sem bírom. Igen, az oviban az enyém is harapott, és néha kiabált is. Későn lett szobatiszta. Iszonyú tortúra volt, azóta is mardos a lelkiismeret, mert valahol olvastam, hogy traumatizálódhatott és most ezért ilyen dacos. Nálunk is állandóak a veszekedések és a viták. Bezzeg Hófehérke! Annyira szép és meghitt képeket töltenek fel. Annyit kirándul együtt a család, olyan sikeresek és jó tanulók, és szépek a gyerekei. Bezzeg nálunk! Még mindig tanulni kell a kamasz lányommal, a fiammal meg semmi értelme. Természetjárás helyett, a szobájukban gubbasztanak. Valamit elrontottunk. Biztosan elrontottunk, mert nem ilyen gyereknek indult egyik sem.

A Herceg?! Melyikre gondolsz? A kisebbik, vagy a nagyobbik apjára?

Persze, együtt vagyunk - még. De ő is olyan, éppen, mint az első férjem. Hol jobban vagyunk, hol sehogy sem. Hol hiányzik egy kis felüdülés, egy kis romantika, hol a pokolba sem kívánom, annyira elfáradok a nap végére. Együtt húzzuk az igát. Remek apa. Mindkettőt igazán szereti, ezt nagyra tartom benne. Persze, közben papapocit növesztett és már nekem sem illik egyetlen üvegcipellő sem a lábamra. Jól elvagyunk. Anyuék is valahogy így voltak annakidején.

Hamupipőke! Hol vagy Te magad ebben a történetben?

Hogy én?! Hát a családomban vagyok. Mindent megteszek értük, de nem tudom, hogy elég-e. örökké kételkedem és félek, hogy valami nem stimmel. Elszomorít, amikor látom a könnyed, laza családi fotókat másoknál, nálunk egy ebédet nyugiban, vita nélkül elfogyasztani is művészet. Mi gyerekként nem ilyenek voltunk, biztosan nem. Arra emlékszem, anyám sosem panaszkodott – na én sem, ezt is csak Neked mondom el. Sokszor töprengek, hogy jól csinálom-e. Látod, felszedtem néhány kilót. Ha valami kicsit bánt, hát mindig akad egy kis finomság itt, meg ott a lakásban…

***

Hamupipőke édes-bús meséjét hallgatva Neked is eszedbe jutott, kedves olvasó/hallgató, hogy vajon ő miért nem tud lazítani?

Hol vannak azok, akik mentesíthetik őt egy kicsit a hétköznapok terhei alól. …és vajon átengedi nekik a feladatokat?

Hova lett Hamupipőke szépsége?

Férj, társ, mit jelent ez számára?

…és leginkább, hogy miért kérdőjelezi meg saját magát szinte minden fontosabb női szerepében?

A legfőbb kérdés, hogy Hamupipőke hogyan válhat (ismét) kiegyensúlyozott, lazább és magabiztosabb nővé; anyává, társsá, barátnővé…

Egy napon Hamupipőke úgy döntött, hogy fordít a sorsán. Valahogy máshogy, valami mást kell csinálni – gondolta.

Időutazást és hétköznapi varázslatot – A NŐI CSALÁDI ÖNISMERETET - hívta segítségül.

Visszafelé az időben lépésről lépésre, szerepről szerepre göngyölítette fel családja női tagjainak életét. Hol a saját emlékezetére támaszkodott, hol más családtagok elbeszélésére. Egy csapásra megértette, hogy ha azt tanulta a család nőtagjaitól, hogy nem panaszkodunk, akkor bizony érthető, hogy miért nem mesélt magáról sokáig senkinek.

Aztán kiderült, hogy a mindenféle kóbor hercegektől okkal féltették, hiszen a családban volt már, aki csúnyán pórul járt – a dédit egy házasságszédelgő hozományvadász varázsló megszöktette igen fiatalon - , így anyukája a legjobb megoldásnak a tiltást találta. Ugye, megbocsátható és a jelenben így biztosan nem követendő…

Az időutazás mellett a női családtagoktól a következő generációkra hagyományozott szülő, család és párkapcsolati minták tételes végiggondolása sok tekintetben megnyugtatta és rájött, elég jó szülő, és jó társa tud lenni a Hercegnek, akinek egyáltalán nem az a vágya, hogy a ruhái élükre vasalva sorakozzanak a ruhásszekrényben – mert az ugye a nagymama szlogenje volt: „Egy rendes asszony szekrényében…” – sokkal inkább vinné nyaralni, szórakozni, fagyizni…

És telnek-múlnak az évek. Majd…

Hamupipő elégedetten néz vissza életére, ma kiegyensúlyozott, nyugodt, lazább, mint valaha, mert tudja, hogy a családi női szerepek mind-mind minták voltak, melyek közül a felnőtt nő bűntudat és kétségek nélkül válogathat. Az örökül kapott jó dolgokat viszi tovább és persze maga is átadja a gyerekeinek, ami pedig hátráltatta, erős szorongással töltötte el, ma már nem hat rá, mert nem az ő útja többé…

Hamupipőkénk jó irányba fordított a saját sorsán, és minden őt követő generációban növekvő családtagja sorsán is. Ha Te is valami hasonlón gondolkozol, szeretnél kicsit gyorsabban eredményt elérni, akkor kattints ide és gyere el a modern kori Hamupipőkéknek szóló programunkra…