Téged is zavar, ha hozzá nem értők kategorikusan kijelentik, hogy a másik tuti depis, vagy pszichopata?
Engem zavar. Nagyon is bánt, különösen, ha egy gyereket minősítenek anélkül, hogy körültekintően ismernék az illető helyzetét, vagy pontosabbat tudnának a "diagnózis" címkéjéről.

Ilyenkor értem meg a régi háziorvosom viccesen szurkálós megjegyzéseit, amiket akkor engedett szabadjára, amikor a nagymamán a Mi a panasza? kérdésre azonnal közölte, hogy Tüdőgyulladásom van doktor úr!

Mit lehet tenni a kéretlen és illetlen diagnózisokkal?

Azt javasolom, hogy kérdezzünk vissza, miből gondolja ezt a másik. Aztán firtassuk kicsit, hogy mit is jelent ez a címke szerinte, és az is hasznos, ha a felesleges és kéretlen - és leggyakrabban teljesen ártalmas - címkézést azonnal visszautasítjuk és közöljük a másikkal a hozzá kapcsolódó érzéseinket is. A mi érzéseinkkel ugye nem vitatkozhat a másik, ezért mondjuk ki bátran, amit érzünk, valahogy így: "Nagyon zavar/bosszant/dühít/elkeserít/felháborít, hogy kéretlenül így nyilatkozol a gyerekemről/rólam/barátomról/stb." ...és várjuk a hatást. Bízzunk benne, hogy az érzelmek nyílt kifejezése megakasztja a másik addigi gondolatmenetét és visszavonulót fúj.

Bárhogy is alakul, ne hagyjuk visszajelzés nélkül, különösen gyerek esetében ne!

...jussanak eszünkbe az itt, Popper Pétertől idézett következő sorok.
Akár a hitvallásom is lehetne. Minden szavával tudok azonosulni.

"Ismerjük a lelki élet valóban kóros zavarait, amelyek feltétlenül pszichoterápiás, pszichiátriai, sőt gyógyszeres kezelésre szorulnak. De ne minősítsünk minden pszichés problémát, nehézséget, kudarcot, megoldatlanságot kezelendő betegségnek. Az önmagával vívódó, elégedetlen, helyzeteivel küszködő ember lehet pszichésen egészséges, sőt! - belső küzdelmei éppen az egészségből, problémabelátásából, a változás és a változtatás igényéből fakadnak."

Ha szeretnéd tudni, hogy valóban baj van-e, hogy valóban van-e helye diagnózisnak, kérj egy időpontot konzultációra ide kattintva.