Év végén, év elején kell egy kis számvetés. Íme a "BEST OF BAJLISTA" 2017-ből

A hét minden napjája jutna valami...

pánik, depresszió, félelem, szorongás, fáradtság, testi tünetek, kimerülés, kiégés, válás

2017. top öt problémája a következő:

Az első helyen:

"Nem vagyok éppen izgalmas személyiség. Egy ideje nagyon lehangolt vagyok, rossz a kedvem. Nagyon alacsony az önbecsülésem. Önértékelési gondjaim vannak. Sosem gondoltam különösebben sokat magamról."

 

A második helyen:

"Mindenféle testi tünetem van. Vizsgálták, minden eredmény negatív. A háziorvos már nem tudott mit kezdeni vele, nyugtatót írt. Szúr, nyom, fáj a mellkasom. Szorongok minden ok nélkül. Nem tudok rendesen aludni, megébredek és csak gondolkodom. Néha úgy érzem, hogy mindjárt meghalok. Múltkor a kocsiban is rosszul lettem. Már kimenni is félek lassan a lakásból."

 

A harmadik helyen:

"Valami nem stimmel a munkahelyemen. Nem szeretem. Elég rég táppénzen vagyok már, ha arra gondolok, hogy vissza kell menni, azonnal fáj a gyomrom, hányingerem lesz, szédülök, szinte elájulok. Nem tudok odafigyelni. Nem érdekel, pedig jól keresek ám. Bizonytalan vagyok, hogy jó helyen vagyok-e? Ezt kell-e nekem csinálni? Semmivel sem jobb a helyzet, hogy vezető vagyok, sőt! Ez sem biztos, hogy nekem való."

 

A negyedik helyen:

"Szakítás után vagyok. Nem megy ez nekem. Nem értem, hogy mi történt velem, velünk. Együtt voltunk már egy ideje, de nem tudom, hogy kivel voltam együtt. Ez már nem az első alkalom. Valami velem nincs rendben. Mindig ilyen helyzetbe kerülök. Nem tudom, hogy hogy legyen a gyerekekkel sem. Sajnálom őket, mert a válás körüli bonyodalmakat nagyon nehezen viselik. Gond van a láthatással is. Egyedül nem tudom, mit kell csinálni ilyenkor, mindenki okos, én meg nem tudom, hogy mit kell csinálni. Nem értem én ezt a gyámhatósági dolgot sem. "

 

Az ötödik helyen:

"Valahogy kicsúsztak a dolgok a kezemből. Baj van a gyerekkel, nem találom a helyem a párom mellett sem. Jó ember, de elégedetlen vagyok mégis. Valamin változtatni kellene, de nem tudom, hogy min és egyre rosszabbul vagyok. "

 

Sorszám nélkül:

"Bővül a család, máshogy szeretném csinálni."

"Szexuális gondjaink vannak."

"Valahogy mostanában nem értjük meg egymást."

"Nem tudok mit kezdeni az óvodával és az iskolával."

...

Az önmagunk iránt érzett felelősség és mentális egészségünk komolyan vétele - úgy látom - egyre jobb irányba fejlődik. Egyre többen merik szükség esetén felvállalni a segítségkérést és végigjárni egy gyakran kellemetlen felismerésekkel terhelt utat. Egyre igényesebben erre az emberek.

Persze, van hova fejlődnünk, de mikor is lehet azt mondani, hogy elégedettek vagyunk? Ugye?! Azt mégsem mondhatom. A tendencia viszont bíztató.

Örülök annak is, hogy a segítség kiválasztásánál egyre többen igyekeznek jól és körültekintően tájékozódni. Sokrétű információt gyűjtenek és egyre többen döntenek valódi szakemberek mellett. Ez nagyon dicséretes, hiszen egy rossz választás komolyan elményítheti a bajt, nagyon sokat árthat mind a személynek, mind a pénztárcának. A segítségkérésről írtam korábban, ide kattintva elérhető.

Ha segítségre van szükség, itt vagyok elérhető. Alapszabályom, hogy ha nem is veszem fel azonnal a telefont, visszahívom.

B.U.É.K. 2018!