Mibe kezdtem bele és miért is? Hogy nyugodt meggyőződésed legyen: Nőként semmi baj sincs Veled!

 

Szeretném hinni, hogy Neked ez jól megy. Ha így van, akkor a legtöbb nőtársunk irigyel. Nagyon irigyel. Persze, tudom, hogy ez remek érzés.

Hogy mit is kell irigyelni?

Azokat a pillanatokat, amikor önfeledten tudtok együtt lenni a család nőtagjaival.

Azokat a pillanatokat, amikor a kamaszlányodat éppen csillapítani igyekszel és sikerrel jársz, mert lelkiismeret-furdalás helyett, valami mély nyugalom száll meg.

Azokat a pillanatokat, amikor önfeledten és mindenféle fura szorongás nélkül tudsz visszagondolni anyukádra, ahogy kisgyerek korodban föléd hajolt.

Ahogy formálódik egy párkapcsolatod és pontosan tudod, hogy miért éppen őt választod, és tudod, miért fog jól illeni a családba… és még a munkahelyen is kedvelnek a csajok!

Szóval, ez remek!

 

Női családi önismereti programok Pesti Tímeával

 

A hétköznapok valóságából és a praxisom tapasztalatából viszont az köszön vissza, hogy messze nem ilyen egyszerű! A sok szépséges FB poszt mögött sok-sok nehéz pillanat van, amivel küzdünk és amit sokan szeretnének sokkal jobban, a fotókról visszaköszönő valódi könnyedséggel megélni. Csak éppen nem megy olyan könnyen.

 

Figyelj, pedig ez megtanulható! A helyzet változtatható és jól alakítható. És még csak az sem kell, hogy mindenki pszichológushoz menjen. Még szép, hogy nem kell.

 

Látom a jó és még jobb önsegítő előadásokra járó leginkább női közönséget és azon gondolkodom, hogy vajon mennyit valósítanak meg az ott hallottakból? Te mennyit szoktál megvalósítani? Őszintén? …úgysem hallja más, csak Te!

Sok-sok önsegítő könyv, előadás, ami előre is visz, de mégsem az igazi.

 

Amikor már hozzám fordulnak a nőtársaim, valami éppen eltörött, pedig a többségük sokat dolgozott már korábban is azon, hogy működjenek a kapcsolataik.

Ilyenkor megkérdőjelezik, hogy jó anyukák-e? Ők és hol rontották el a gyereket? Hogy egyáltalán jól csinálták-e az eddigi egész életüket? Megkérdőjelezik, hogy a munkában, magánéletben érnek-e valóban annyit, amennyit korábban gondoltak magukról.

 

Hú! Pedig van egy egyszerű módszer, aminek segítségével a dolgok egészen világossá válhatnak.

Sokan beszélnek róla, és egyre nagyobb divat erről beszélni nagynevű előadóként. Szerintem már sejted is, hogy a családi generációk egymáshoz való viszonyáról van szó. Arról, hogy a felmenőinktől sok-sok dolgot kaptunk örökül, részben jót, részben rosszat és cipeljük magunkkal ezek következményeit és mintázatait.

Csak nyisd ki a konyhaszekrényedet és idézd fel, hogy hol volt kisgyerek korodban anyukád szekrényében a cukor, a só, a fűszerek, a kiskanál és az egyéb evőeszközök… Nálad is nagyjából ott vannak? Ha nem az anyukádé stimmel, akkor lehet, hogy a nagyidé…

 

Ennyire egyszerű. A liszt ott van, ahol gyerekkorodban anyukád, vagy a nagyanyád tartotta. Gondolj csak bele! Ha a liszt helye „öröklődik” akkor a családi női viszonyok mintái mekkora erővel hatnak a gyermekek generációjában?!

Ahogy anyaként magadra gondolsz, és ahogy csinálod, abban mennyi „megörökölt” dolog van? Amilyen anyuka ma Te vagy, az vajon hogyan hat a Te felnövekvő lányaidra?

…és gondoltál arra, hogy fiús anyaként a menyed természete szinte már borítékolva van? Ráadásul a borítékot Te magad adtad fel a fiad számára!

Gondold át, ha itt-ott konfliktusokba keveredsz, milyen megoldásokhoz nyúlsz vissza? Amikor elégedetlen vagy az eredménnyel, verd hadként távoznál a helyszínről és éppen úgy érzed magad, mint kisgyerek korodban, az csak egy minta, ami megérthető és változtatható.

 

Szóval, az új, amibe kezdtem, valami küldetésféle és így hangzik:

Szeretném, ha minél többen megértenék, hogy nincs velük nőként semmi baj! …de ez ne csak amolyan hangzatos, folyamatosan mantrázott, dacos szöveg legyen, hanem egy megélt, jóleső és nyugodt meggyőződéssel képviselt élmény.

Ezért indítom útjára ezt a programot is