Pályaváltások, szakmaváltások, és munkahelyváltások sora – sehol sem jó! …mert alkalmatlan vagyok! …mert mindenki más hibás rajtam kívül, erőtlenség, reménytelenség

Nem tudom, Nem megy, nem akarom, nem bírom…

Milyen jövő kerekedik ebből? Milyen munkamotiváció lesz ebből?

Milyen gyors kiégés következik?

 

Stressz-tünetek hada, komoly fizikai panaszokkal, a teljes addigi karrier-ív megkérdőjelezése, önértékelés, önbecsülés összeesése, kilátástalanság és reményvesztettség, „alkalmatlanság” érzése, élménye…

NE KELLJEN EZZEL MIND KÜZDENIE!
 

A legsötétebb alagútnak is vége van egyszer!

 

 

Pedig lehetne másképp...

Lehet élvezni azt, amit munkaként/hivatásként végzel. Lehet örülni önmagában a tevékenységnek, amit végzel. Ezt az örömöt fenn is lehet tartani… (Huh, egy másik program témája lesz majd!) Lehet jól keresni azzal, hogy a hobbidnak élsz és szenvedéllyel végzed a munkádat.

Lehetsz boldog és maradhatsz egészséges attól, amit napi 4-6-8-12 órában csinálsz!

Ha jól találtad el a pályairányt, ami Neked passzol, akkor viszonylag könnyen képződsz benne, megy a suli. Könnyedén jönnek a sikerek, amik visszaigazolnak, hogy jó úton jársz. Terhelhető és inspirált vagy, mert élmény a munka! Amikor akadály elé kerülsz, azt kihívásként tudod kezelni és inspirál a fejlődésben.

Ez egyáltalán nem lehetetlen...

 

Amikor majd 19 évesen nem tudtam, hogy merre érdemes indulnom, jóindulatú tanácsként kaptam, hogy, ha jó vagyok magyarból, meg töriből, akkor nekem jogásznak kell lennem, mert nagy valószínűséggel sikerül a felvételi, vagy magyar-történelem szakos tanárnak, mert ugye az megy. Sok sebből vérzett a javaslat, mert csak azt nem vette figyelembe, hogy mi érdekelt és mi NEM érdekelt a magyar és a töri kapcsán…
Nem néztek mélyre, nem illeszkedett egyik ötlet sem a személyiségemhez! …akkor és ott senki sem vette észre, hogy a magyar, mint tantárgy helyett az irodalomban megjelenő emberi alakok, jellemek, karakterek, azok egymásra hatása, az alkotói folyamat és a „végtermék” viszonya vonzott igazán. A történelem az azt formáló személyek és azok döntései révén volt az a nagy mese, amit örömmel olvasgattam. Az ember érdekelt és a történelem kihívásainak jellemformáló pillanatai, amik egy-egy kort, korszakot és sok-sok személyes sorsot határoztak meg. Az EMBER érdekelt!

Mi lett ebből? Egy sikertelen felvételi, ahol Szabó Lőrinc Semmiért egészen c. versét nem voltam hajlandó a verselemzés kínjainak alávetni, felálltam és félidőben kijöttem a felvételiről… - ugye! Arról, hogy végül hogy lettem pszichológus, munkapszichológus és később klinikus majd élőben mesélek… Most az a fontos, hogy már az 1990-es évek végén sem működött a klisé, hogy „amilyen tantárgyból jó vagy, egyértelműen azzal kell továbbmenned”
 

Melyik klisé nem működik még?!

 

Na, még egyet a praxisomból…

Tipikus mai klisé: „Tanulj hiányszakmát, mert abból jól megélsz majd!” Messziről ránézve erre a gondolatra, akár egyet is értek vele! De tényleg mindenkinek való valamelyik hiányszakma?!
Kicsit közelebb lépve, lássuk a sztorit: Tehetséges vidéki fiatalember hiányszakmát választ szüleivel közösen, abban a nagyon érthető reményben, hogy ő képes lesz nem olyan kínos erőfeszítések árán megkeresni a kenyerét, mint a szülei.

Könnyebb lesz, anyagi biztonság lesz…

A tanulóévek örömteliségét a munkavégzés idején gyors kiégés követte. Egy hegesztő szakma ritkán jár laza társas csevegéssel, pörgős közösségi élettel abban a 8-10 órában, amit végig kell dolgozni. …és már a „ritkajó fizu” sem motiváló.

Bármit, csak ezt ne! Ahogy korábban írtam:

„Nem tudom!”

„Nem megy!”

„Nem akarom!”

„Nem bírom…”

„Alkalmatlan vagyok!”

Mi történt? Mit hagytak figyelmen kívül a pályadöntés idején? Azt, hogy egy kommunikatív, a közösségi létet preferáló, aktív, kreatív, alkotó és problémamegoldó típusú fiatalemberre egy kicsi, zárt térben, egyedül végzett, monoton, „futószalag” szerű munka a végzetesen gyorsan hozza a kiégést, a kedvetlenséget, az alul-motiváltságot, ami a munkán túl a magánéletre és aztán az egészségre is rányomja a nagyon negatív bélyegét.

 

Mit kell tehát tenni?

Úgy megtalálni a megfelelő pályairányt, hogy az a fiatal személyiségéhez, annak működéséhez is jól igazodjon! A tantárgyi ismeretek az esetek nagy részében ehhez csak asszisztálnak, eszközök a megfelelő pálya megvalósításában! A divat/hiány/preferált szakmák, pályák, ha jónak is tűnnek egy bizonyos szempontból, nem biztos, hogy illeszkednek a személyiséghez.

 

Ezeket a praktikus kérdéseket, a kerülendő kliséket és szükséges előrevivő kérdéseket vesszük sorra a MODERN KORI PÁLYA- ÉS ÉLETUTAK PROGRAMON…
 

Pályaválasztás Pesti Tímea pszichológussa

 

A program részeként találkozzunk 2018. november 13-án az előadáson, hogy tudd, otthon mit érdemes tisztázni a pályaválasztó fiatallal.

Kattints és jelentkezz, mert korlátozottak a férőhelyek!
 

Modern kori pálya- és életutak pályaválasztási program Pesti Tímea pszichológussal